Meditáció: Út önmagunkhoz

Ebbe az állapotba való utazásunk során fontos állomások várótermében id?zünk, miel?tt a várt célt, minden akarat és er?s vágy nélkül elérjük.

Miel?tt a meditáció gyakorlatának útjára lépnénk, néhány dolgot kezdetben érdemes el?re meghatározni, hogy a részletek akadálytalansága lehet?séget teremtsen arra, hogy szokássá váljon a mindennapi gyakorlat. Az els? id?kben célszer? mindig a reggeli órákban, ugyanazon a helyen végezni a meditációt. Mondják, hogy hajnalban 3-5 óra között a Brahmamurtinak nevezett id?szakban uralkodóak a legfinomabb szint? (szattvikus) energiák, melyek leginkább támogatják a meditáció gyakorlatát, s ekkor a fel nem ébredt világ zaja és lüktetése sem tereli el figyelmünket, megakadályozva bels? világunk megismerését. Persze semmihez sem szabad ragaszkodnunk, elég, ha önmagunknak kijelölünk napi ritmusunkhoz igazodva egy olyan id?pontot reggel, vagy akár este mikor nincs más dolgunk, mint önmagunkra figyelni. Lényeges szempont az elején magának az ülésnek a helye is. Lehet?leg válasszunk olyan nyugodt helyet otthonunkban, ahol nem zavar minket semmi, abban a néhány percben, melyet önmagunkra szánunk.

Az elme akkor marad mentes a feszültségekt?l, mikor a test izmai is ellazult állapotban vannak. A test feszültsége, mindig az elme feszültségét tükrözi. Meditációs testhelyzetünk ezért legyen mindig kényelmes s ellazult. Testünk határaihoz mért helyzetet válaszunk. Akár a sziddhaszana, akár törökülés, akár egy széken érezzük az ellazultság lehet?ségét, mindig fontos a testhelyzet helyes kivitelezése:

- A fejtet?vel felfelé nyújtózva megnyúlik az egész gerinc, s vele a has melynek izmai finoman tónusba kerülnek, az enyhén beesik és önmagától létrejön a hasi légzés.
- A vállakat hátrahúzva és lefelé engedve, tárd ki és emeld meg a mellkast, hogy a lélegzet akadálytalanul áramolhasson benne, s szíved zártáságát megszüntetve, nyisd ki a tapasztalatok és önmagad el?tt.
- Nyújtózz a tarkóval is, még egyszer megnyújtva a gerincet, s állad tartson kissé a szegycsont felé.
- Lazítsd el arcod minden izmát, a homlok b?rét?l a szemgolyókon át az állkapocsig.
- S csak szemléld a leveg? áramlását, közben elengedve (nem kizárva!), minden felmerül? képet, gondolatot és emléket éppúgy, ahogy tested feszültségeit is elengedted.

A valósággal mindig, bármit hordozzon is szembe kell nézni, de sokan a külvilágtól való elfordulás lehet?sége miatt használják a meditáció rejtekét, de ez nem helyes, és nem a várt célt hozza, s?t ezzel még árthatunk is magunknak.
A meditációban nincs tagadás, kizárás, görcsös akarás. Ha ezekkel próbálkozol, az elme még er?sebben produkálja neked, mit?l mentesülni szeretnél. Benne csak a megengedés és az elengedés munkál. Ezek ellenkez?i csak megkötik az elmét, s akadályt jelentenek a tiszta tapasztalatok el?tt. A meditációban azért is fejlesztjük a tudatot, hogy mindennapi életünkben a lehet? legtudatosabban tevékenykedjünk.

Mikor megvan a megfelel? testhelyzet, a légzés folyékonyan és szünet nélkül áramlik a tudatosságot kiterjesztjük az érzékszervek által érzékelhet? tapasztalatokra. Ez az els? lényeges állomásunk, a kontempláció, melyb?l majd tovább az érzékszervek visszavonásával lépünk a koncentrációba. A tudat teljesen nyitott és befogadó. Úgy figyel, hogy nem tapad bele magába a tapasztalásba, azok mintha csak körülölelnék és teljesen tárgyilagosan csak, mint kívülr?l érkez? ingereket szemlél. Nem keresve eredetüket és nem is min?sítve azokat, tanúként figyel mindenre, mi a tudatosságban megjelenik.
Majd lassan érzékszervr?l érzékszervre engedd el a tapasztalásokat, s végül már csak a légzést vagy egy az elmében létrehozott ingert szemlélve, ami lehet bármelyik érzékszervi tapasztalat, vagy mantra, éred el az egyhegy?ség állapotát, melyet ékagratának is neveznek.

Így merülve a bels? csendességbe, végül engedd el ezt az utolsó kapcsolódást is.

A meditációs állapot jellemz?je a teljes önátadás, megengedés és elengedés. Ekkor az elme nyitottá válik a spirituális tapasztalatok befogadására. S ekkor, kitartó és helyes gyakorlásod elvezet az elme csendjéhez, s valódi önmagad felismeréséhez.

Sokan tapasztalnak ilyenkor hangokat, fényeket…, amik bár érdekes képzeteket szülnek, valójában tévútra csalnak. Tudnunk kell, hogy mindent, ami nem magyarázható, vagy hétköznapi értelemben nem kimutatható történés ilyenkor, elménk természete miatt valamilyen módon kényszeresen definiálni akarja. Mivel erre csak az érzékszervi tapasztalatok mintái szerint képes, bizonyos dolgokat, azok fényében jelenít meg, bár azok nem azonosak vele.
Ilyen esetekben érdemes tapasztalt tanítód segítségét kérni, hogy ne még nagyobb káprázatba merülj, mint a világ ami körülvesz és amit pont felszámolni kíván a meditáció, hanem gyakorlatod tiszta és célravezet? maradjon.
A meditációs gyakorlat számos pozitív változást hoz gyakorlójának, melyek visszaigazolást jelentenek a gyakorlat helyes végzésér?l. Ilyen a nyugodt szemlél?dés a pillanatokban, úgy hogy a körülöttünk zajló események nem zökkentenek ki bels? egyensúlyunkból. A der?s életszemléletet lehet?vé teszi, hogy mentesek tudjunk maradni a min?ségekt?l, s értelmét veszti a dolgok pozitív vagy negatív megítélése. Életünk eseményeit egyre kevésbé az „én” kicsinyes szempontjai szerint éljük meg…

A világ alapvet?en se nem jó, se nem rossz, pontosan olyan, amilyennek lennie kell, s olyannak tapasztaljuk meg, amilyennek szeretnénk tapasztalni, s ezek a tapasztalatok csak fejl?désünk útján a megfelel? tanulási lehet?ség hordozói csak annak, aki önmaga és magán keresztül a világ m?ködésének ismeretére törekszik. Minden bel?lünk fakad.
Ha felismerjük önmagunk valódi lényét a meditációban a körülöttünk világ is változni fog, s minden benne megnyilvánuló esemény csak egy-egy lépés lesz az élet végtelen táncában, mely az örökkévalóságba, a jelen pillanat megéléséhez vezet…