Mi is az én?

Minden benyomás, gondolat vagy érzés, amely tudatosul bennünk, ilyen ingeregyüttes, amelyek id?legesen összekapcsolódva hoznak létre egy bizonyos élményt.

Ezek a folyamatok komplexitásuknál és sebességüknél fogva nagyon nehezen megfigyelhet?ek. Az elmének egy elmélyült, lecsendesedett állapota szükséges ahhoz, hogy átélhessük annak a különleges tudatállapotnak a létrejöttét, amelyet énként élünk meg.

Énünk megismerésének az egyik legjobb eszköze, ha leülünk egy csendes szobában, esetleg a természetben, ahol zavartalanul tudunk magunkban lenni, és egy ideig nem teszünk semmit. Megfigyelhetjük, hogy néhány perc után, mivel nem bombázzuk ingerekkel az elmét, felbukkannak olyan tudattartalmak, amelyeket eddig nem vettünk észre, vagy legalábbis nem fordítottunk rájuk elég figyelmet. Nem kell mást tennünk, mint megfigyelnünk, hogyan jönnek, mennek, kavarognak elménkben a gondolatok.

Az els? néhány alkalommal egy id? után valószín?leg kellemetlenül fogjuk érezni magunkat, s?t, esetleg feszültnek, türelmetlennek is, tekintettel arra, hogy sok negatív gondolatot eddig elnyomtunk, kizártuk figyelmünk fókuszából. Azonban ha megszokjuk, hogy ne köt?djünk ezekhez, lassan elt?nnek, kiszorítják ?ket más gondolatok és érzetek. Azt fogjuk tapasztalni, hogy az elme lassan elnyugszik, leáll, mint egy motor, amely nem kap üzemanyagot. És ennek a nyugalomnak a megtapasztalása olyan élmény, amely megváltoztatja az élethez való hozzáállásunkat.

Szöveg: Németh Gerg?