Boldog akarok lenni! Elegem van a szenvedésb?l!

Mások hosszantartó boldogsága

Ez nem is lenne logikus, mert többnyire a hatalommal (értsd: rengeteg pénzzel) rendelkez?k formálgatják társadalmi rendszereinket, és mivel nekik is hosszantartó boldogság a céljuk (nem a mi hosszantartó boldogságunk, hanem a sajátjuk!), erre sok munkaer?re van szükségük. És ki akarna sokat dolgozni (f?leg alantasabb típusú munkát végezni) egy teljességgel boldog társadalomban?

Tehát társadalmunk inkább az alapszükségletek lehetséges kielégítésének reményére van hangolva (ami azt jelenti, hogy legtöbbünknek joga van abban reménykedni, hogy talán egyszer majd a vágyaink beteljesülnek – de persze el?bb még sok-sok évet le kell dolgoznunk... Ez már jobban néz ki a gazdagok szempontjából.

Boldogság-beállítódásaink

Mondanom sem kell, hogy rengeteg dolog (olcsó és drága egyaránt) létezik a szenvedés elkerülésére, amit nagyon is könny? megszerezni. Az a bajuk, hogy (legalábbis huzamosan) nem m?ködnek. Nekem az a tapasztalatom, hogy boldogságunk hiánya nem az életkörülményeinkben, hanem az életkörülményeinkhez való viszonyulásunkban rejlik. És ez inkább egyfajta viselkedési szokás, és minden berögz?dött szokást kemény munka megváltoztatni.

Az élet m?vészete meditációja

Néhány éve részt vettem egy tíz napos tanfolyamon egy közeli meditációs központban, ami Vipassanát tanít. Ez a fajta meditáció arra irányul, hogy gyakorlásával megtanuljuk a dolgokat úgy látni, ahogy azok valójában vannak. Mások az „élet m?vészete” meditációjának is nevezik. Azt mondja, hogy nem tudjuk, de megtanulhatjuk, hogyan éljük életünket okosabban. És innent?l ez teljesen standard Buddhizmus: Hogy életünket boldogabban éljük, a problémánkat (a boldogság hiányát) a gyökerénél kell megtámadnunk.