El?zzük meg az ünnepi depressziót!

A magányos emberek között ilyenkor sokan öngyilkosságot követnek el, mert nem bírják elviselni, hogy magukra maradtak...

Vannak azonban olyanok is, akik bár családjuk körében ünnepelnek, mégsem tudnak felh?tlenül pihenni, ellazulni, mert az ünnepet stresszként élik meg, esetleg társas magány jut nekik osztályrészül.

Nem is gondolnánk, hogy míg legtöbbünk áhítattal állja körbe családjával a karácsonyfát, énekli a Mennyb?l az angyalt, majd önfeledten durrogtatja a pezsg?süveget szilveszterkor, vannak olyanok is, akik az ünnep árnyoldalát tapasztalják meg ezekben a percekben.

Sokan vannak, akik egyedül kénytelenek eltölteni az ünnepet, akiknek már nincsen senkijük, akik egyedül maradtak, akiknek szerettei t?lük távol élnek.

Ezek a magányos emberek nem feltétlenül nyugdíjasok. Vannak szinglik is, akik társat nem találván, egyedül fogyasztják el az ünnepi menüt, már ha megf?zik maguknak, és nem tekintik a karácsonyt is egy olyan hétköznapnak, mint bármelyik másik.

Vagy esetleg nem menekülnek a munkába még ezen a napon is. Akinek már nincs senkije, annak nagyon nehéz feldolgoznia az egyedüllétet és karácsonykor a szerettei elvesztése dupla olyan súllyal nehezedik a vállára, mint máskor.

Ismer?seim körében például van olyan id?söd? úr, aki retteg az év utolsó hetét?l: feln?tt gyermekei vannak, a neje és a szülei meghaltak, ráadásul felesége annak idején éppen az ünnepek táján hunyt el.

Ezért aztán karácsonykor direkt kórházba utaltatja magát, mert ott legalább emberek között lehet, és így túlteheti magát az ünnepek okozta rossz érzésein.

Mások az ünnepekkel együtt járó stresszt?l szenvednek
A november eleje óta karácsonyi díszben pompázó üzletek vásárlásra ösztönöznek, a kinek milyen ajándékot vegyek mizéria, a tolongó tömeg és tusakodás, a nagytakarítás, a sütés-f?zés teherként nehezedik rá a legtöbb emberre.

Ahhoz, hogy minden id?ben kész legyen, rengeteget kell sorban állni, válogatni, vásárolni, f?zni. Nem csoda hát, ha sokan feladatként, és nem ünnepként élik meg a karácsonyt. Kevesen vannak, akik ilyenkor valamelyik lelki segélyszolgálat számát tárcsázzák.

Pedig inkább itt kellene segítséget kérni, a szakemberekt?l, mert lehet, hogy a problémákat közös er?vel könnyebben oldhatnánk meg.

Vagy talán épp ez a karácsony az, amikor fel kell kerekednünk és a messze él? rokonokat meg kell látogatnunk.

Esetleg menjünk el egy kellemes klubba, ahol barátokra tehetünk szert, vagy egyszer?en a szépen megterített asztal mellett ülve, beszéljük meg családtagjainkkal a mélyen feszül? problémákat.
Egy új népbetegség, az ünnepi stressz

Karácsony közeledtével egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk. Ajándékvásárlás, karácsonyfa- és díszbeszerzés, „kinek nem vettem még ajándékot” érzés, és még sorolhatnánk.

A béke és a szeretet ünnepe mára hektikus, csillogó-villogó, idegpróbáló stresszforrássá változott. Bár sokan nem veszik komolyan az ünnepek stressz teremt? szerepét, a karácsonyi stressz korunk egyik valós kórtünete.

A legtöbb feszültséget ilyenkor decemberben kétség kívül a karácsonyi rohanás okozza bennünk. Az ajándékvásárlás, sütés-f?zés, a fabeszerzés, a fa felállítása és feldíszítése mind-mind er?síti bennünk a szorongást.

Az üzletközpontokban és plázákban összezsúfolódott feszült emberek között nehéz nyugodtnak maradni.

Mind gyakoribbá válik – bármilyen abszurd is, hogy a zsúfolt bevásárlóközpont parkolóban összeverekednek az emberek egy-egy jó parkolóhelyért.